A SARS-CoV-2 újrafertőződések aránya 1 év múltán Lombardiában (Olaszország).
Olasz kutatók megvizsgálták, hogy mekkora az esélye az újrafertőződésnek egy SARS-CoV-2 fertőzést követő kb. egy évben azok körében, akiknél a COVID-19 járvány első hullámában, 2020 február és július között PCR vírustesztet végeztek. Figyelembe vették a tünetmentes és a tünetes eseteket is.
A vizsgálatban 12.968 olyan személy szerepelt, akinél mind az első, majd a követési idő során végzett PCR tesztek is negatívak voltak; a kezdeti negatív, majd pozitív eredményű személyek száma 528, míg a kiindulási időszakban pozitív teszteredményű személyeké 1579 volt.
Az átlagban 280 követési nap során 5 újrafertőződést észleltek (0,31%, 95% CI, 0,03%-0,58%) az első hullám idején 1579 pozitív PCR teszttel rendelkező személy körében. Az újrafertőződésig terjedő időtartam meghaladta a 230 napot. Az 5 közül 4 esetben olyan személyek betegedtek meg, akik szoros kapcsolatban álltak egészségügyi intézményekkel (2 kórházi dolgozó, 1 beteg, aki hetente járt kórházba transzfúzióra és 1 további beteg, aki gondozóotthonban élt).
A kezdetben negatív, majd pozitív eredményt adó betegek száma a 13.496 főből 528 volt (3,9%; 95% CI, 3,5%-4,2%).
Vagyis, az előfordulási gyakoriság-sűrűség 100.000 főre az újrafertőzés esetében 1,0 (95% CI, 0,5-1,5), míg az új fertőzések esetében 15,1 (95% CI, 14,5-15,7) volt.
Az eredmények azt mutatják, hogy az újrafertőződések aránya az első kb. 1 év során alacsony, így a természetes immunitás kb. egy évig jelentős védelmet biztosít, hasonlót ahhoz, mint az oltásokról közölt tanulmányok.
Ugyanakkor a vizsgálat azelőtt ért véget, hogy az újabb vírusvariánsok elkezdtek volna terjedni, és jelenleg nem ismert, hogy a vad típusú eredeti vírus elleni természetes védettség milyen mértékben érvényesül esetükben.Hivatkozás:Vitale J.; Mumoli N.; Clerici P. et al.: Assessment of SARS-CoV-2 reinfection 1 year after primary infection in a apopulation in Lombardy, Italy. JAMA Internal Medicine, published online: May 28, 2021.
https://jamanetwork.com/journals/jamainternalmedicine/fullarticle/2780557