56% IgG pozitív, összesen 70%-ban humorális immunválasz. A Pfizer és az AstraZeneca között nem volt különbség

A myeloma multiplex (plasmocytoma) a plazmasejtek daganatos megbetegedése, melyre az jellemző, hogy ezek a sejtek oly mértékben felszaporodnak a csontvelőben, hogy gátolják a normális vérképzést.

A myeloma multiplex-ben szenvedőkre jellemző az immunrendszer csökkent működése. Ennek következtében gyakoribb körükben a súlyosabb lefolyású COVID-19 betegség is.

Egy anglai tanulmány visszamenőlegesen (retropsektíven)  értékelte az első oltásokra adott választ e betegek körében.

Összesen 93 beteg adatait értékelték. A résztvevők középértékben egy korábbi kezelést kaptak (interkvartilis tartomány 1-2, tartomány 0-8) és 71%-uk (66 fő) az oltás idején is kezelés alatt állt. A betegek 52%-a (48 fő) a kezelésre teljes vagy nagyon jó terápiás választ mutatott az oltás idején, míg 17% (16 fő) részleges választ adott.  A betegek 29%-ánál (27 fő) stabil vagy progresszív volt a betegség). Immunoparézist 46%-nál (43 fő) figyeltek meg. Az antitest státuszt az oltás után középértékben 33-ik napon (interkvartilis tartomány 28-38 nap, tartomány 21-61 nap) értékelték.

A 93 beteg közül 56% (52 fő) esetében mutattak ki SARS-Cov-2 IgG antitesteket az oltás után 21 vagy több nappal. A pozitív eredmények aránya nem függött attól, hogy ki kapott Pfizer vagy AstraZeneca oltást. Az IgG antitestválaszt nem mutató 41 beteg közül 40 főnél vizsgálva a teljes antitest (total antibody assay) vizsgálat 13 (33%) esetben volt pozitív. Ily módon, a betegek összesen 70%-a (65 fő) reagált az első oltásra vagy IgG termeléssel, vagy teljes antitest mérési pozitivitással vagy mindkettővel.

A humorális immunválasz erősségét befolyásolta a betegség kezelésére adott terápiás válasz milyensége (teljes vagy nagyon jó  részleges, illetve részletes válasz, stabil vagy progresszív betegség) és az immunoparézis. Az oltás idején vgzett kezelés csökkentette a humorális immunválasz erősségét.  Az oltás előtti egy éven belül autológ HSCT kezelésben részesültek antitest pozitivitási aránya jó volt. Az aktív (rosszul kontrollált) betegség mutatta a vezető szerepet a gyengébb humorális immunválaszban.   Azonban nem találtak különbséget az életkor, a nem, a betegség izotípusa, a leukopénia, illetve az oltástól eltelt időtartam szerint.

A vakcináció előtt 7 betegnél mutattak ki IgG pozitivitást és nem minden más betegnél álltak rendelkezésre az oltás előtt elvégzett szerológiai teszteredmények.

Összességében ezek az eredmények alacsonyabbak, mint az átlagnépességben mért adatok, ahol a szerológiai válasz csaknem univerzális.

Hozzá kell tenni a fentiekhez, hogy bár a klinikai vizsgálatokban az IgG válasz összefüggést mutatott a fertőzés és a súlyos betegség elleni védelemmel, az IgG mérés eredménye nem azonos a neutralizáló antitestszinttel és az IgG szint, illetve a klinikai védelem közötti kapcsolat erőssége bizonytalan, különösen legyengült immunműködésű (immunokompromittált) emberek esetén.

A beoltott betegek között e vizsgálat időtartama alatt nem észleltek COVID-19 fertőzést és mindenképpen indokoltnak látszik e betegcsoport COVID-19 elleni oltása. Azonban a klinikai védőhatás megállapításához további vizsgálatokra van szükség. Azon 30%-nál, akiknél nem tapasztaltak humorális immunválaszt (nonreszponderek), fokozott óvatosság szükséges a fertőzés elkerülésére, bár egyéb immunológiai mechanizmusok révén náluk is megjelenhet bizonyos mértékű védettség a második oltás után.

Hivatkozás: Bird S., Panapoulou A., Shea RL et al: Response to first vaccination against SARS-CoV-2 in patients with multiple myeloma. Lancet Haematology April 19, 2021, DOI:https://doi.org/10.1016/S2352-3026(21)00110-1.

https://www.thelancet.com/action/showPdf?pii=S2352-3026%2821%2900110-1